Vasmacs

Esik a hó ugye, persze nem úgy ömlik, hogy megmaradjon, csak úgy, lustán szállingózik. Ez pedig már elég ahhoz, hogy hangulatba kerüljünk. Szegény Panna, aki egyébként este egy fél algopyrini és panadol, valamint hűtőfürdő után aludt csak el, reggel beöltözött bundabiztosan,…

Ezt alkottuk ma testületileg, kihoztunk mindent a mézeskalács történetből. Nem hiába, mérnök is van a családban és művész féleség is. A képen az angyalka véletlenül van:)

Baszki, baszki, baszki, nem akarok terhes lenni. Pedig hétfőre ki kell találnom, hogy miaf@sz van a ciklusommal, hogy referáljak a dokinak, és nem is tudom, hogy melyik szarabb verziónak örülnék: Petefészekgyula, méhen kívüli terhesség, simán terhesség, melyet telibe kapott nyilván…

Életünk örök igazságaira nyugodtan támaszkodhatok. Ha kiteszem a lában Andris nélkül a városból, egészen biztos lehetek benne, hogy valami baja lesz. Ötször(!) voltam eddig "szabadságon" az elmúlt 5 évben és négyszer volt valami gebasz. Jöttem haza éjjel Kisorosziból…

Akárhogy szépítem, szar kedvem van, nagyon. Ma délelőtt van a temetés. Nem jutottam el még mindig a nőgyógyászhoz, így képzeletben már mindenféle rákom van, s csak januárra van esélyem (sztk-ban is időpont kell, röhejes, így marad a sajátom). Andris hozta a formáját, este…

Megjött az igazán szar idő és úgy látszik, a város hirtelen munkakényszerbe esett. Kétszer jött egy gázkedvezmény felülbíráló csapat(annyi eszük lehetett volna, hogy beosztják, ki, hová megy), egy postás, egy paplanos, valamint a bibliából is ajánlottak szemelvényt…

Megkezdődött a dagadó-szezon, jól mutatja, hogy tegnap este, mindenféle lelki vívódás nélkül toltam le egy sütit és egy kocka csokit. Én, aki egyébként szinte soha nem vacsorázom (mostanában még ebédelni sem szoktam nagyon, de ez mondjuk baj, mert fáj a gyomrom), mire ágyba…

Egyébként, ahogy mászkálok a városban, egyre pontosabban meg tudom foglamazni, hogy mi zavar, ebben a külvárosi, lilaakácközös életben. Hiányzik az, hogy érezzem, valaminek a része vagyok, hogy informálódjak olyan dolgokról, amiről nem beszél a tévé, nem fizetnek érte bannert,…

A jó tájékozódó, akárhol van, akármit csinál, soha nem vész el. Az anyag sem, de az átalakul, én azonban nem tudok, max kiizzadni néhány milli stresszt, de szublimálni azért még nem megy, szóval csak eltévedni vagyok képest. Bárhol, bármikor. Régebben (nem annyira régen,…