Gyerekkorom büntetése volt, ha a mamával piacra kellett mennem. Fizikailag fájt a közeg, a végrehajtott feladat, a csellengés, tolongás, szutyok és öregasszony kerülés.... Utáltam feszt sokáig, de a kor sok mindent kihoz. Ma arra ébredtem, hogy a piacon csacsogok egy bácsival. Krumpliról.Aztán kaptam csak úgy barackot, egy másik bácsi pedig elmesélte, hogyan pácolja a csirkemellet, aztán adott éppen akkor érkezett combot hátulról. Végül csellengtem, ahogyan régen anyám és felrongyoltam a cvekkerrel a negyedikre.  Kimentem a teraszra, hogy megnézzem a botanikus kertemet. 

Így ér körbe minden, egy újabb generáció, anyám lettem, muskátlival, piaccal, főzőműsorokkal. 

Azért persze van, amiben változtattam a családi vezéríven, de mondjuk a tesóm volt az első, aki belecsapott a lecsóba, mert ő márpedig nem és nem alkudott házassággal, konvenciókkal. Én egy picivel tovább mentem, mondjuk lehet, hogy sokszor nem önszántamból, de tartom magam az elveimhez. Minden áron nem kell pasi. Látszat kapcsolat. Mankó. Látványpékség. Csak ha érzem a csontjaimban, hogy na ez az... 

Nagyon rég óta érzem először, hogy most jó. És nem úgy, ahogyan azt korábban elképzeltem, totál az ellenkezőjeként. Úgy, hogy benne van a minden a semmiben, de kit érdekel. Sodródom tervek és elméletek nélkül. Magamhoz képest nyugodtan. Elégedetten. Elfogadva azt, ami van és nem azon pörögni, ami nincs és nem is lesz. És hát a amúgy is hmmmmmm :))))

Szóval szerintem minden ötös :)

A gyerekeim nagyok, okosak és szépek. Mindegyik. Panna természetesen kitűnő lett, asszem négy dicsérettel. Lehet, hogy öttel, de sajnos későn jött haza én pedig már dos alatt futottam. Andrissal megbeszéltük, hogy jóban leszünk a Pancsival, mert valamit csak tudhat :) Andris is tud valamit, de neki nem sarokpont a bizonyítvány. Valahol megértem, főleg úgy, hogy ami érdekli abban olyan zseni, mint az apja. A többi meg kit érdekel:) Szóval vele is jóban leszünk:)

Itt a nyár. És már most látom, hogy alig látom a gyerekeket majd, augusztus végéig teljesen kusza az életünk. Pancs leelőérettségizik és leviszem őket a Balcsira. Állítólag esni fog, de never mind, már megszoktam. Aztán apjuk visszahozza őket és el is viszi, aztán vissza Balaton, aztán megint apjuk. És így tovább. Néha próbálom majd elkapni őket félúton, amikor éppen nincs gyár, de így lesz ez szeptemberig. De szeptemberre sem gondolunk:) Csak ma van :DDDDD