Vasmacs

Mi nők, olyanok vagyunk, hogy a legapróbb dolog is el tudja kenni a szánk szélét. Én különösen mélyre tudok menni apróságoktól és a Panna is tud tocsogni. Na már most, itt vagyunk ketten, dobálva a hormonjainktól, egyszer fent, egyszer lent. Általában ciklus, vagy pasi függvényében vagyunk az ívben. Sokszor egymást váltva, néha egyszerre. Az utóbbi a legkeményebb. Mert hogy itt él velünk egy pasicsíra, aki néha csak pislog. Volt egy erős hónapunk, amikor mind a kettőnkre rájárt a rúd. Egyik este egyszerre búsultunk a teraszon, elfogyott némi bor is, szárnyalt a filozófia. Emígyen:"Miért mondta, hogyan mondta, mikor mondta? Írjak? Ne írjak? Mit válaszoljak és most, vagy csak két óra múlva? Látta, de nem válaszolt. Látta és később válaszolt. Látta és nem azt válaszolta, amit akartam. Azt válaszolta, amit akartam, de most ez biztos? Ringy-rongy élet. Ringy-rongy férfiak. Ringy-rongy nők." Persze támogatjuk is egymást... helyzettől függően, de a világ ilyenkor ellenünk van, még ha nem, akkor is.

Egyik este, miután hazamentem, elvégeztem, amit kell, majd kibőgött szemmel kinyilatkoztattam, Andris, semmi baj, csak tudod, ha ti nemtörődömök vagytok, mi ilyenek leszünk, szóval légyszi, ne szard le a csajod fejét. Ez kábé azért volt nálam éppen, mert nem álltak ki értem a jogászbálon (Bridget Jones, oh jeah)(jó, egy kicsit azt hittem terhes is vagyok, de persze nem). Ezután leomlottam a minimax elé, amit nagyjából öt éve kutya nem néz nálunk. Volt egy mese, amiben eprek voltak, a másságról szólt, így az egyik eper, Laci, magtalan volt (a borítása, na) De milyen jó, mert könnyedén be tudott csúszni az alagútba, majd a főszereplő rajzfilmgyerekek, akik között volt fekete és ázsiai is, megbeszélték, látjátok, ilyen a másság, cseréljünk zoknikat, hogy lássátok, ha mások vagyunk, azaz felemás az zoknink, nincs azzal baj. Gyöngyszem volt, komolyan! De elkanyarodtam. Szóval könnyes szemmel néztem a minimaxon magtalan lacit, András nézte, ahogyan Panna bánatában a második szatyrot festi és harmadik aquvarell képét- még néhány bánatos hét és beindul a kézműves manufaktúra - szóval András elénk állt, miszerint:

- Elegem van belőletek, mi a jó bánat  bajotok van nektek állandóan?! Hol az egyikőtök bőg, hol a másikotok, de általában egyszerre!! És miért?! Szedjétek már össze magatokat! (már csak azt kellett volna hozzá tennie, dehát csak a csapat nem győzött)

Mi csak pislogtunk... izé... Remélem azért ebből azt építi be a kapcsolataiba, hogy megértő lesz a csajával...Szegény gyerek! Nem egyetemre, hanem a pszichológusára gyűjtök...

Kérlek ne küldjétek ránk a GYEVIT!