megtaláltam hangoskönyvben megint a bridget jonest, és hát van olyan, amikor egy agysejtem működik és hallgatni kell, konkrétan sütés közben. Nagyon régen, még pöffeszkedő házas koromban hallgattam és az valami más dimenzió volt, szánalom és mese kívülről nézve. Na már most, ahogy hallgattam és bontakoztak ki a szituk, rájöttem, hogy alámentem bridget Jones szint alá!!! Komolyan! Annyira megdöbbentem, hogy a túlélésre játszva nem is merek belegondolni, csak passzolom. És abba kell hagynom, abba kell hagynom, abba kell hagynom.... Tényleg van olyan, hogy érzelmi lejm, mind a két oldalon... pfujj... hovatovább azt kapjuk, amit megengedünk, így gyííííííí. (sírószünet)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.