... én kikapcsoltam magamat, hogy valahogy legyen. Kikapcsoltam a felesleges gondolatokat, a szívemet, lenyomtam a kreatív flow-t, kihúztam az áramköröket a feszkóközpontból, gyökerestől téptem ki a dühöt és a csalódottságot és a terveket is. És ebből táplálkozunk itthon, esszük reggelire, ebédre, vacsorára. Esszük a húsomat, kipiszkáljuk a húsból a lelket - lovasi biztosan tudta már akkor is - és ha már nincs, esszük, ami maradt, ha pedig már nem kell, hát letolom a torkukon. És ebből kívülről semmi sem látszik, egyik láb előre, a másik utána. Néha aztán rájövök, engem tulajdonképpen senki sem árult el... én árultam el magamat...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kutyáslány 2017.03.31. 08:40:41