Vasmacs

Valahol elavult lehet már ez a blogolás, gyorsabban forog az agyunk, mint hogy alkalmat teremtve leüljünk és megírjuk azt, amiről azt hittük, hogy majd leírjuk. Megint elfelejtettem, amit ide szántam, csak arra emlékszem, hogy frappáns lett volna és rövid:DD

Lassan egy éves a tetoválásom. Mindig szerettem volna egyet és mindig, mire kitaláltam, megszerettem és bátorságot merítettem volna, kiment a divatból. Aztán a legutolsó nem, még ma is, ha ránézek, azt érzem, telitalálat:) Persze a tetováló srác biztosan nem így gondolja, amikor egész karokat, hátakat borít be műalkotásokkal, anya pedig berongyol hozzá két gyerekkel és mindkét kezében bevásárlószatyorral.... hello, egy tetoválást szeretnék. És megvan már a terv? Ó, persze. Akkor gyere, üljünk le, beszéljük meg. Srác fel van készülve mindenre - eközben András hátul szörnyülködik, hogy neee, mert a tetoválás mennyire ciki - cvekkerek oldalra, pasi elé ülök. Szóval mit szeretnél? Egy karikát. khm, ok. Biztos vagy benne? Teljesen. És legyen benne valami? Dehogy. Mi lenne benne egy pont? Az már egy mell. És mit jelent? - itt hosszan kitértünk az univerzumra. De azt legalább megbeszélhetjük, hogy mekkora legyen és milyen vastag? Mint egy húszas és vékony... Sóhaj... Az van, hogy ilyenkor az időpontot veszem fel és megrajzolom a mintát, kinyomtatom, hogy szokják a kliensek addig... szeretnéd? Persze. - egy másodperc múlva egy fecnin egy karika... Tessék. Nézegesd...

Azóta néha eszembe jut, hogy szeretnék még tetoválást, de ennyire minimalista, engem jellemző dolgot nem tudok kitalálni, talán egy csíkot az alkaromra. De ez már sok. Szóval szeretem. Még akkor is, ha kilencvenkilenc százalékban a karika tojás. De az enyém:)