Vasmacs

Komoly döntést kellett meghoznom a napokban. Választanom kellett, vagy marad a facebook a telefonomon, vagy a vazze... ajjjj. Mert a telefon ezer éves és nincs rajta elég hely, de mivel a messenger amúgy is rajta van, minek facebook? Ha van vazze, akkor meg sosem tévedek el! Szóval az lett végül, hogy az instagram maradt a fő exhibicionista vonalam, sajnos Panna szétröhögi rajtam magát, mert anyám, már senki nem csinál szelfit, csak te, vagyis én. Dehát ha a kutya nem fényképez, mármint engem... Na mindegy, ezt is hozzácsapja majd a gyermekkori traumák kezelésénél a pszichomókusnál. 

Egyébként, amikor múltkor kérdezte valaki, mi a szarnak kukkolunk tök idegeneket, elmagyaráztam neki, hogy miért és még magamat is megleptem. Van például az ötgyerekes amerikai nő, akinek most születtek az ikrei és az eddigi cukormáz élet, amire alaposan épített csomó márka, aki támogatta a csajt, szóval kezd szétmálani, vagy málni és olyan normális, kaotikus képük van. Látom, hogy milyen lenne, ha New Yorkban élnék...öt gyerekkel...cuki ikrekkel...

Aztán van egy holland házaspár, akik Afrikában élnek, de tényleg a fekete Afrikában. A nő tanítónő, az iskola vályog épületben van, ahol a padló döngölt homok. Az ebédet a homokban főzik, az állat benéz az ablakon és folyton olyan embereket keres a social mediában, akik tudnak támogatni egy-egy szorgalmasan varró, vagy ékszert készítő, nagyon szegény falubelit. A nő és a beach boy pasija örökbefogadtak egy fekete kissrácot és egy egyszerű, de álom házikóban nevelik az óceánparton. Kicsit európaibb körülmények között, mint az iskolájukban az élet, ahová úgy jár a fiával a nő, hogy derékig átgázol a folyón ruhában, mert a legközelebbi híd 40 percre van. Szóval látom, milyen lenne, ha afrikai tanítónő lennék...

Van egy leszbikus pár Ausztráliában, ahol az egyik lakberendező, a másik pedig valami designer. Született egy lányuk, Ophelia, aki valamelyik pasi barátjuk segítségével fogant meg. Az óceánparton élnek. Az életük csupa letisztult minimalizmus, stílus és girl power. Szóval látom, milyen lenne, ha leszbikus ausztrál lennék...

Követek egy teljesen összeégett nőt, aki a kinézete ellenére az egyik legnagyobb inspirátor. Nincs épp bőrfelülete, nincs rendes orra és szája, talán füle sem, és egy-egy  kezén két-két ujja van. Van viszont egy helyes férje, aki imádja és most született egy kisfia is. Bejárja a világot, hogy példát mutasson, hogy mindig lehet előre menni, felállni. Maratont fut és úszik is, sziklát mászik, látogatja a hasonló helyzetben lévő betegeket, vagy inkább túlélőket, előadásokat tart, szóval mi ez, ha nem maga az élet. Szóval látom, milyen lenne, ha túlélő lennék...

Van egy család, akik elhatározták, amíg picik a gyerekek, azaz nem iskolások, utaznak és utaznak, megállás nélkül. Apa ázsiai, anya tejföl szőke. Három gyerekük van, akik úsztak már bálnával, barátkoztak eszkimókkal, fekete és sárga gyerekekkel, láttak oroszlánokat 15 centiről. Körül utazták a földet. A látásmódjuk olyan széles, mint nagyanyám bugyija. Most megérkeztek, mert iskolás korba léptek. Szóval látom, milyen lenne, ha a családommal körülutaznám a világot...

Követek egy hippi anyukát. 7 gyereke van. És gyönyörű, laza, spirituális. Szóval látom, milyen lenne, ha gyönyörű, laza és spiri hétgyerekes anya lennék...

Van egy elvált amerikai anya, két kissráccal. Kiköltözött egy farmra, mindent egyedül csinál, csirkék, kecskék, kutyák, macskák. Gördeszkázik és hasonló a tetoválás a kezén, mint nekem  (persze olyan szuper karikája nem lehet, csak egy háromszöge van:)) ). Szóval látom, hogy milyen lenne, ha elvált, amerikai farmer lennék.

És még vannak egy páran. A világ nagy és olyan színes...Innen az Olga utcából is... Amit lehet, hogy valaki, valahonnan pont úgy követ, mint én...