Megjött az igazán szar idő és úgy látszik, a város hirtelen munkakényszerbe esett. Kétszer jött egy gázkedvezmény felülbíráló csapat(annyi eszük lehetett volna, hogy beosztják, ki, hová megy), egy postás, egy paplanos, valamint a bibliából is ajánlottak szemelvényt kaputelefonon. Rendes telefonon egy bankos tyúk és egy utazásajánló jelentkezett, az előzményeket tekintve, egész higgadtan fogadtam őket. Mert hogy miaszarért kell másokat zaklatni a saját otthonukban (tudom, hogy mi vagyunk a hülyék, mert a vonalas számunkat megadtuk vmiért). De könyörgöm, ne ebéd, vacsora és egyéb pihenő időben csöngessenek rád, hülyeségekkel. Ha valaki éppen éhhalálon van a családjával, hát megértem, néha válaszolgatok is. Én mindenesetre inkább elmennék árkot ásni, vagy téglát rakodni, mint ezt a mindenki által utált és zavaró dolgot csináljam. Ennél már csak egy rosszabb van, amikor meg akarnak téríteni. Még kamaszként, képes voltam leállni veszekedni, hogy milyen jogon akarja valaki rám kényszeríteni a saját vallási világképét és hogy jön ahhoz, hogy az egyik legbizalmasabb dologról akarjon velem az utcán beszélni, és mi a pics@ köze van hozz. hogy hiszek.e Istenbe, és ha igen, akkor milyenben? Ha pedig becsönget valaki, nos, legszívesebben kimennék és az öregasszonyok seggébe dugnám a bibliájukat és az ernyőjüket. Ma nagyon dolgozok (no fene, én is?), így ez elmaradt, mindenesetre mindenféle szerencsétlen megtalált.