Vasmacs

az van, hogy dunsztoljuk a vírusokat és a bacikat, egy kupacon vagyunk és gyógyulunk, vagy valami olyasmi. És eszembe jutott, hogy már megint manifesztáltam, amit akartam. Hétvégén volt az olasz buszbaleset a csomó gyerekkel, amin pörgött a media, meg tényleg mindenki. De persze teljesen érthető, minden szülő rémálma ütött be, hogy elengeded a gyereked és sosem jön vissza, így aki szülő, azt most triplán gyomron vágta, hogy igen, ilyen bizony van. A kamaszokat meg azért, mert kicsit rájöttek, hogy nem halhatatlanok, szóval bárhogyan is, azt mondogattam magamnak, hogy csak itthon legyen mindegyik és ölelgetem őket feszt. Hát most itthon vannak, ha 38 csak a láz, örülünk. Visszatérve a szinyeis balesetre, mivel az én sulim volt még jobban beégett, szóval felsejlettek az emlékek, ahogy huszonéve is a sítáborok központi kérdése volt, hogy ki üljön elöl, mert a buszsofőr folyton kókadt, majd elaludt és mindig beosztottuk, ki tartsa ébren dumával. Nem is értem ezeket az éjjeli túrákat... És eszembe jutott az is, amikor néhány éve P-t integettem el egy művész táborba, ami körül nagy volt a "magaszt" meg a szellem, wao,  és a vezető nő a busz indulásakor elénk állt, mármint az integető szülők elé és így búcsúzott: Isten segedelmével elindulunk és reméljük éppségben megérkezünk" és akkor, ott úgy királylányosan belemásztam volna a képébe, hogy ne isten segedelmével érjél oda velük b@zmeg, hanem minden felelősségeddel és felkészültségeddel, amivel megbíztalak. na. 

Ma lebontottam a fenyőt. Jó időt futottunk, mert volt, hogy február végéig kerülgettük, most kislakásban ez külön kihívás. Mert az rendben, hogy műfenyő, de a díszek már  kókadtak és olyan oktalan volt, meg minek. És a fenyőről egyenesen át tudom húzni a sztorit, hogy mi lesz, ha egyszer tényleg lesz kutyánk, ami nevelő szándékkal A-nak a legjobb lenne, de az igazi agyf@sz végképp beütne. Minden szinten, pedig a múlt hét nagy kérdése egy kicsit nem is az igen, vagy nem, hanem a milyen volt. Ma reggel pedig láttam, hogy mivel mindenki jobbra balra dől betegen, hát ki lenne, aki reggel a fagyban és a zimában kutyátsétáltatna... na ki... hát a Panna, mert ő a legalázatosabb a családban:DD  Vele meg csak nem csinálom meg:)

ps: imádom a gyerekeimet. Komolyan a legjobb munkát végeztük velük, minden elfogultság nélkül:)) És egyre jobban biztos vagyok benne, hogy a legjobb dolog, hogy korán szültem. Így, vagy úgy, de teljes minden:)