Életünk örök igazságaira nyugodtan támaszkodhatok. Ha kiteszem a lában Andris nélkül a városból, egészen biztos lehetek benne, hogy valami baja lesz. Ötször(!) voltam eddig "szabadságon" az elmúlt 5 évben és négyszer volt valami gebasz. Jöttem haza éjjel Kisorosziból kórházban fekvő kisfiúhoz, aki szétcsapta a fejét majdnem, kétszer lázas, beteg gyerek örvendeztette meg a nagyszülőket és nagynéniéket, távozásom után egy nappal, így a mostani pihenés is determinálva volt. Hogy András az egy napos távolságot lázzal bosszulja, immár hivatalos és gyakorlatilag természetes. Basszameg.
Mire hazaértünk (5 órával később), már kutya baja sem volt, azóta sem. Ellenben csóri Panna dőlt ágynak, két év betegségszünet után. Lázazunk, torkozunk, szívunk. De végül is tök rég volt csóri itthon, kár, hogy féléves doga időszak van...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.