Baszki, baszki, baszki, nem akarok terhes lenni. Pedig hétfőre ki kell találnom, hogy miaf@sz van a ciklusommal, hogy referáljak a dokinak, és nem is tudom, hogy melyik szarabb verziónak örülnék: Petefészekgyula, méhen kívüli terhesség, simán terhesség, melyet telibe kapott nyilván egy H1N1 oltás. Nem csinálok semmiféle tesztet, homokba dugom a fejem, kész. Amúgy meg mitől lennék az.
Csütörtökön, álltunk a fotós csajjal a szülészet folyosóján és vártuk az osztályvezetőt, aki műtött. A szülésznő rohantában közölte, hogy várjuk csak meg, ő most nem ér rá, éppen kitolási szakban vannak. És akkor meghallottam a hangokat, ami nem olyan volt, mint a filmeken, hanem kőkemény, a lábam meg beremegett és gyorsan elszaladtunk, egészen egy közeli cukiig. Mire visszamentünk, meg is volt a gyerek. Mondja nekem a doki, szüljek ott egy harmadikat, bevállal, már a számon volt, nosza, nézzünk akkor szét nálam az ultrahanggal, de gondoltam nem blamálom magam. Utálom, hogy hipochonder vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.