Matek versenyre készülünk, azaz készülnek családom azon tagjai, akinek van agya az efféle bohóságokhoz. Pannában van lendület, bár néha érzem, hogy csökken a lelkesedése. Ami a rám háruló részét illeti, én már több napja elástam volna a gyakorló feladatsort a kertben, ugyanis minden alkalom sírásba fullad. Vérmérsékletek feszülnek össze, s ahogy látom, szerencséje van a két résztvevőnek, mert tökéletesen kiegészítik egymást minden szempontból. Panna lelkes, minden nap magától nekiül. Amikor kész, viszi ellenőrizni apjának. Egy óra csiszolás után, "Válaszoljál már, oda van írva, nem látod???" utáni csönd és sírás következik. De Panna minden nap jön, nekimegy újra, odatartja az arcát a cirkuszért. Azt hiszem, sokra fogja vinni még és nem azért, mert matek versenyt akar nyerni, mert nem az a léyneg. Hanem azért, mert nem töri össze a kudarc, addig próbálkozik, amíg nem sikerül neki. Egyábként pontosan ezért kellett nekem Gy. is, lenyűgözött az eszével. Még mindig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.