Valamit már megint jól összekevertem, az óvodai télapó történetét kicsit félreértelmeztem. Nagyon körültekintően, ugye mert nem lehet ám akármilyen (tényleg nem) a gyerekek által majszolt csokimik, szóval lavedásztam a legoptimálisabb darabból 28 példányt, ami csoki is, de nem annyira drága, mert 20 anyatigris kap le megint a körmömről, hogy mit képzelek, szóval és ne legyen akkora sem, mint a körmöm, ezért vettem egy emberesebb darabot (nem egyet). S bár nyomott a lekiismeretfuri, azért vettem mellé szaloncukort és csokidrázsét, meg milkiway-t és mandarint, meg mogyorót, meg puszedlit, hogy februárig kitartson a cucc, azaz farsangig, valamint némi bodzaszörpöt is. Pici ajándékot, amit ma hoz meg a télapó az oviban, az óvónénik készítenek, emellé nekem csak a nyalánkságokat kellett beszereznem. Tegnap, miután újabb adag, nem oviba illő kaját adtak vissza a gondozók (akik már azt is tudják, hogy nagy barátja vagyok a félkész termékeknek- alias knorr és tsai), megkérdezték, hogy ide hoztam-e a csokimikiket? Néztem én is, hogy hova az istenbe vittem volna 28 emberes méretű mikulást, de ők állították, hogy nem kellett volna, mert csak egyforma! dolgot vihetnek haza a gyerekek (mivel, más csoporttal?). Majd karácsonykor megkapják, mert most ugye nem lehet. Akkor, a mandarinon kívül mi a túrót kellett volna vennem, hiszen a többi nyalánkság is az én túllelkesedésem volt?Egyébként 28 gyerekből 9, azaz kilenc gyerek anyukája-apukája hozta be a csoportpénzt. Király, jövőhéten pedig karácsonyi ajándékokat is kell vennem az oviba, ami kb. 30 rugó. Idén is megnyaltam a nyalókát, jövőre más kapja meg a stafétabotot...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.