Kedves Gy.

A helyzet nálunk továbbra is változatlan, nyaralós pozícióban vagyunk, hangulatunk töretlen. Megkezdődött a zenei fesztivál, a strandot már egész héten kalapálták, ezért a legkisebb törülközőhelyekért is harc volt, majdnem, mint Adrián három éve, amikor reggel korán le kellett menni a partra, hogy legyen helyünk. Szóval fesztivál hangulat van mindenhol, sajna Hajas törekvései érvényesültek idén, így kisebb a party time, mint eddig, ráadásul a svájci csapat sem jött, hiába próbálja mindenféle ütős csapat a haknikkal feldobni a város hangulatát.

Egyébként a szervezők idén karszalagos rendszerrel készültek, este tízig kell belépőt venni. Tala mellé beállítottak a szegény, fél ketyós fiú mellé egy kigyúrt srácot és egy timsóba áztatott tyúkot, akik figyelik, nem slisszol-e be valaki. Komolyan, olyan készültség van, mintha Madonna koncertre készülnének, bár eddig én csak a Somlóról tudok, ami azért nem akkora "trúvájl". Amúgy ők, azaz Somló már egész héten lent nyaralt a családjával, a Pikiék etetik őket, csak remélem, hogy este nem volt a központban, amikor a karaokis sráccal előadtuk a "neked írom a dal" című remekbe szabott számot, ez volt az est fénye egyébként, még improvizáltunk is. Mellesleg teljesen megértem, hogy eddig hamar vége volt a "dalnak", fél kettőkor hirtelen túl sok lett a mikrofon, Sztankó mindenféle hülye dalt kért és hozzám dobálta az egyiket, én meg nem is ismertem a számokat (a dalok végére megtanultam:).

Hajnalban aztán olyan szél lett, hogy lebontotta a Rezedát, így sietve távoztunk, majd megérkezésünk második percében leszakadt az ég. Hogy a véletlen műve volt, vagy valaki gyorsított egyet a kalap témán, nem tudni, mama eddigi tóbiás sapkáját elröpítette az orkán és jól megázott, ezért kemény lett, s a hat éves, amúgy is megviselt állapotán nem segített ez az akció. Ma Ferivel közös erővel ráerőszakolták (mama) a mol-os röpi labdára, hogy kitáguljon, de sajnos elszakadt, s egy "bocsánat" után félórás filmszakadás történt a Vilma utcában, annyira röhögtünk. Így, a múltkori vállalhatatlan kalapvásárlás után, most újabb körök következnek, szerintem Mária és Keresztúr egy emberként lélegzik majd fel, ha pontot teszünk az ügy végére.

Ma, Panna tiszteletére névnapi köröket futunk, tricky puttty vadászat közben teljeskörű felvilágosítást kaptam a sarki játékboltos sráctól az idei társasjáték felhozatalról, tricky putttyunk nincs (tudod, az a gyúrma, ami a szönyegbe és ezer polly és legó darabba ette magát), de már fogtam új rubik gömböt a kezemben.

Ma egyébként nagyon csönd van, Bettina és Ricsi a hegyen vannak, tegnap nekünk is mennünk kellett volna, K.L. invitálására, de elsunnyogtuk, csodás kép lett volna pedig, ahogy Feri is a Hegyen van. Andris ma egész nap játszott, egyedül, nem merünk hozzá szólni, nehogy kiessen a ritmusból. Ma is próbálkoztam egy mozis ajánlattal, de nem veti szét a kölyköket a lendület, így leszavaztam, este a szokásos program lesz. Ma azonban önkritikát gyakorlok és nem megyek Rezedába, ahol képzeld, nem volt semmilyen pálinka, nem értem a Gézát néha. Az élő zene sajnos megszűnt a kis kocsma előtt, kár érte, mert jó volt.

Várunk haza

Csókoltat,

Családod