Vasmacs

Ma azt játszottam, hogy felnőtt vagyok. Munka után sógorom eljött a kecóba, hogy felmérje, mit és mennyiért kell megcsinálni, amitől nagyon fontos, elfoglalt és nagy üggyel rendelkező nőnek éreztem magam. MOndjuk pont kész voltam, mint a lecke, alig értem Bundiért a suliba, pedig előtte kajavadászat is volt (nem tudom elképzelni, hogyan fogom tudni kivitelezni ezt a minden nap főzést, fixa elképzelésem, hogy nem vihet két nap ugyan azt ebédre a suliba, mert a többiek ugye minden nap mást kapnak. Ha mondjuk két kaja lenne négy napig és egymást váltogatnám ezalatt, akkor az egyik pont háromnapos kaja lenne, ami gáz. Na mindegy). Szóval kajavadászat volt, aztán pedig lakásfelmérés. A számok és a munkák röpködtek, a kölykök egymást csezstették, a színeken, és apró hülye részleteken leragadva. Pedig pont azt csinálták, amit eddig én, 38 évesen, a legfontosabb kérdésem az volt eddig, vajon sötét, vagy világos legyen-é a padló. Hazafele még egy kicsit elkapott a röhögőgörcs minket, három hülye vidéki beültünk tesómék transitjába, és mint aki most látott előszőr kanalat, úgy örültünk a sok ülésnek a kocsiban... De legalább ma kitaláltam a kijáraton, nem kellett sehová sem becsöngetni...

Itthon aztán elkezdtem számolni. úgy igazán... rezsi, szakkörök, bérlet, benzin, biztosítás, fizu, gyerektartás... Ha minden jól megy, akkor egy hónapban egy ember mehet valahová, vagy lehet szülinapja, vagy esetleg lehet beteg. És lehetőleg ezeket ne egyszerre csinálja. Ha mindez menni fog, sínen leszünk. De mire idáig eljutottam, már hol voltam a fontos és nagy ügyekkel rendelkező nőtől. Max csak hirtelen felnőtt lettem...