Takarítani egy helyet, ahol már nem vagy lélekben, olyan, mint takarítani legbelül ott, ahonnan kimentek a lehetőségek és a válaszok, csak az érzés maradt. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy miközben elromlik a porszívó, kimegy a biztosíték, valami folyton felötlik mélyről, és orron vág, hogy hééé, még itt vagyok, pedig már nem kellene hogy így legyen. Az ellentmondás már csak az egészben az, hogy mitől akad az a rohadt fogaskerék, miért álmodok teljesen másokat, mint ami van és miért nem ismerem fel igazán, hogy mire vágyom pontosan? De ezek már olyan kérdések, amihez nyilván még hosszú-hosszú órák porszívózása és portörlése kell, hogy a legeldugottabb sarokból is kijöjjön a porcica. És míg korábban a kérdés az volt, hogy én miért pont ÉN vagyok, addigra ma már inkább az, hogy én MIÉRT pont én vagyok. Ott lenni, ahol lenni szeretnék... Mindegy hogyan...Azt hiszem ennyi...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gyééé 2014.10.22. 12:38:30