Vasmacs

Az van, hogy a körmömre égett megint a munka, de nagyon... ülök itt a konyhában, végre kuss van, de mindent csinálok, ahelyett, hogy írnék. Még írok is.

András nagyon szolidáris volt velem, szerintem életében nem aludt el ilyen hamar, Panna sem volt rám kíváncsi, kicsit nyomott is a lelkiismeret, hogy milyen ringy-rongy anya vagyok, de végül hamar elmúlt. Így is tanultunk még lefekvés előtt, ez mondjuk sima ügy volt, mert matek és azért abban zsíír Bundika. Csak egyszer sírta tele a tolltartót, erre az én hangszínem is felugrott, de Vekerdyt szem előtt tartva, hamar békére tértünk. Pannáról nem írok, mert zokon veszi. Szép és okos:) Talán ez még belefér:)

Egyébként a szervezetem érdekesen reagál a körülöttem lévő cunamire. ra. Enni ugye mostanában nem nagyon tudok, csak tisztességből kapok be néha valamit (ééérted :))) ), de olyan, mintha nem akarna lemenni a falat. Szóval tegnap valami elkapott, egy tányér (kb. akkora adaggal, mint amiket anyám eszik, a legkisebb csészealátétben) valamit betoltam. Ahogy bement, ki is jött, ma próbálkoztam egy újabb adag valamivel este, hát az is átzuhant rajtam. Biztos van ennek valami spiri magyarázata, nem hagyom megcsírázni magamban a gondolatokat, vagy mittudomén. De ha bent vagyok a gyárban, ott leaglább hébe hóba eszem. Biztos, mert dolgozni jó.

A spiri betegségekről jutott még eszembe András csípőjén lévő pöttyhalmaza. Még a korházban is csodájára jártak, mert egy picike részen, kb, mint egy vágás sebhelye tizenvalamennyi apró anyajegye van. Picikék és cukik, de annyira összegyűltek, hogy mindenkinek az első dolog ami eszébe jut: biztosan hátbaszúrták előző életében....

Egyébként nem is mondtam, hogy a három állatból már csak kettő van, egyik macska lelépett. Lehet, hogy egyenként szivárog el innen mindenki??