összegezve a búvárkodást, úgy vagyok vele, mint ezer más dologgal: a kezdeti hisztit nagy kíváncsiság váltotta fel. Mondjuk a maszk levétele továbbra is belémveri az ideget, de pölö már észrevettem, hogy kicsi a medence, szóval hamarosan a tengerben fogom riogatni a halakat. Hanyatt fekve pedig, igaz, hogy alig jön levegő a csövön, de gyönyörű, ahogy a buborékok szaladnak felfelé... Az egyetlen sérülés eddig ugye az ólmokkal volt, amikor a zsebből a lábamon landolt, egy enyhe előredőlés után. Azt hittem beszarok, de ugye teljesíteni kellett a merülést, így a békalábak elnyomtátk az érzést. Egyébként nyilván el is tört, a szivárvány minden színében pompázott, mostanra pedig van egy bütyök a helyén és még fáj. Pannának ólom nélkül fáj ugyan ott és nyikorog is neki az izület, rendes gyerek, együttérez velem.
Reggel leette a fejünket, mert az egyik rajzát lájkolni merte Gy. Megérett asszem ez is: Like, ha anyádék téged is lájkolnak és idegesít! Komment, ha nem... ááá
Van egy ebihalunk. Három volt, de kettő már beadta a kulcsot, ezt az egyet meg a tenyeremen hordozom. Neve persze van, ebi, és pont úgy, mint a többi állat, az én nyakamon van. De ő remélem, ha túlél, elugrál...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.