Egyébként itt ülök a konyhában a sarokban, alig merem verni a klavit, nehogy felébredjen A. Fügyülve a szezonális betegségekre, neki tüszős mandulagyuszija van, teljesen indokoltan. Múlt héten rákapott a szörpből és gyümölcsléből készített jégkrémre, amit nagyon nagyfiúsan megcsinált egyedül, majd értelemszerűen meg is evett. Ez arról szólt, hogy amikor eszébe jutott, rongyolt a mélyhűtőhöz, én meg nemcsak hogy link anya vagyok, de volt bennem egy rejtett indok, hogy nem szólok rá, mert ez azért az önállóság első pici lépése.
Szóval Bundika most nagyon kész van, olyan a hangja, mintha egy teniszlabda lenne a torkában és hát nem nagyon beszél... Mondjuk tudjátok, hogy mire gondolok most, de nem írom le, mert tudom, hogy nagyon szar dolog ez, még ha nincs láza egyáltalán, akkor is. Nekem hetedikben volt ilyen, amikor már nagyon nagynak éreztem magam, ezért egyedül jártam dokihoz. Mentem nagy arccal, amikor is a doki előkapta a pipettáját, hogy akkor ő most lekaparja a tüszőket a mandulámról, én meg telibeokádtam. Így kezdtem az önállóságomat, nyelés helyett meg köpni a mosdóba jártam, szóval nyíghet szegénykém, nem szólok rá egyáltalán. És igen, itthon tanulunk... Kölcsönösen engedünk az elvárásainkból. Én nem szólok, ha nem gömbölyödik annyira az óóóóbetű, ő meg nem sírja tele a füzetet. Ezek mennek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.