Igen, ez a perverzitásom az orosz irodalomhoz azért elgondolkodtató, lehet, hogy a lelkem mélyén cirill betűkkel írok...Uljickaját olvasom éppen és a régi, Tolsztoji irodalom gyönyörűen úszik tovább ebben a kortárs nőben, az Imágó is letehetetlen. Tegnap P-nek Puskin Anyeginje jött elő. Mert hát igen, éleseszűen rávilágított, hogy milyen nyomorult már a Rómeó és Júlia, ahol Rómeó az elején majdmeghal Rózáért, majd hirtelen váltással halálosan beleszeret Júliában, aki álarcban van (anya! Álarcban, de beleszeret!!). Szóval ismerünk azért ilyet, aki forog, mint a szélkakas, de most mindegy is, gondolkodtam, hogy mi is lehetne még az irodalom naaagy szerelmi drámája, ha Shakespeare-t kihagyjuk. Aztán eszembe jutott Tatjana, meg az ő levele. Igen, a világirodalom nagy szerelme az övé, csak hát méltatlan a tárgya. De ő ezt ugye nem tudja és attól nagy ez az érzés, hogy válasz nélküli végülis. Emlékszem, hogy vidéken dolgoztam a trafikban, amikor a helyi gimi irodalom-orosz tanára két doboz cigi és egy Sport mellé elszavalta oroszul Tatjana levelét. Ilyen szép kevés van, abba a hatvanhoz közeli paliba bele lehetett volna szeretni a zsizsegő, dallamos vers alatt. Egyébként Tatjana köztünk él, meg persze bennünk. Hány levelet írtunk, amit nem is értettek... Anna Karenina pedig... ne felejtsük el, hogy az anna kareninák mindig a sínen végzik. Pedig én szeretném elfelejteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.