Vasmacs

Gondoltam, nehogy már (vagy nehogymár) kimaradjon a dokumentációnkból az iskolakezdés, mert I. András ugye belépett az intézményesített keretek közé. Oskolás. Minden félelmem ellenére egészen jól megugrotta, dacára annak, hogy rittig (richtig) másik osztályba ment, mint a volt ovisbratyik 90 százaléka. Mindegy. A reggelek gördülékenyek, magától kel!! Ez azért négy év ovi nyűglődés után már önmagában is kisebb csoda. Aztán mosolyogva lépi át a küszöböt az osztályban, ez is tök jó. Sőt,röhögve jön ki, kiváló.

Olyan apró dolgok vannak, hogy minden nap valaki másról derül ki, hogy verekedős, sokat beszél, undok, hazudós, lopós, pedig előző nap annak örültünk, hogy új barátja van. Biztosan meg fogja találni a helyét, a kezdeti könyöklések beleférnek, persze az is hozzá tartozik az összképhez, hogy 20 lány és kb. 9 fiú van.

Jasper, a plüsskutya volt, van és lesz. A táska jelentős részét kitölti, állítólag néha előveszi ölelgetni, arany szívem. Még csak kicsit cikizik vele, de szerintem van annyira következetes, hogy pont szarik rá.

Ami pozitív visszajelzés, hogy úgy tűnik, valóban jót tett az egy év plusz az oviban. Míg eddig hazajött és várta, hogy kezdődjön a nap tartalmi része, most megérkezik és játszik!! Ez például teljesen új és látszik, hogy végre foglalkoztatva van az agya. Hogy milyen az írása, vagyis a vonalkái, hát, ne legyünk maximalisták. Az a jó a második gyerekben, hogy az ember már olyan elfogadó, hagyja kibontakozni:) A kedvenc a technika, sajnos csak egy óra van belőle, a rajzai olyan randák, hogy nehéz nem röhögni, a színezés pedig... De az agya barázdálódik, miközben az igazságérzet domborodik. Hát Bundiról egyelőre ennyi.

Panna kamasz, mennek bele a sűrűjébe. Múltkor itt aludt három barátnője, megtelt a ház röhögéssel, olyan jó volt. Visongtak, énekeltek és egészen olyan képet mutattak, mint mondjuk mi a nőbulikon. Hogy ez kinek jó, illetve rossz hír, kérdéses, mindenesetre továbbra is azt gondolom, hogy a lányom biztosabb jellem, mint én. Sűrűsödik az élet a suliban, felvételi előkészítő, emelt angol, csóri gyerek minden nap majdnem 8-ig tanul. Mondjuk emlékszem, hogy nekünk is ilyenkor kezdett izzadni a seggünk, szegény, mi minden van még előtte...

Ezek mennek. Annyi mindent akartam írni, néha eszembe jut valami röhejes, hogy ezt most lejegyzem, de mire ideértem nyoma sincs. Pedig annyi röhejes dolog nincs az életünkben, feltéve persze, ha nem az angol abszurdról beszélünk. Munkák jönnek. Vagyis jövögetnek. Valami majd csak lesz. Vagy van. Vagy mittudomén.