Vasmacs

András és a helyi panziós gyerek játszik a homokozóba, ahol nagy lelki terhet osztanak meg egymással:- Nekünk egy nagyon nagy szállodánk van, nagyon drága. De...még egyáltalán nem fizettük ki...- Én meg egyébként már elmúltam hat, de nem mondhatom meg a strandon...

Már a harmadik hétvége, hogy megszakad a szívem a szomszédainkért, akik közül sokan kemény pénzt fizetnek azért, hogy a teraszon ülve üveges szemekkel nézzék a sötét felhőket és fákat, ahogy az orkán tépi őket. Minden évben csomó hülye cikk szüketik arról, hogy mi a…

Sokat gondolkodtam már azon, hogy milye szerencse, hogy a Jóisten a kezembe adta a tollat. És az most mindegy is, hogy írok vele éppen, vagy rajzolok, de többféleképpen ki tudom fejezni magam, ami biztosan jót tesz nekem, mert A, még sosem unatkoztam, B, úgy érzem, hogy egy kicsit azért…

Napokig puffogtam, hogy nem igaz, hogy ez a Szilvási képtelen volt jó befejezést írni a könyveihez, csak piszkálgattam az olvasót, hogy minek olvassam végig, már most tudom, hogy mi lesz a vége. Mindenki elszakad mindenkitől, biztos volt valami nyomora ennek a palinak, tisztességből…

Négy hete egyszer csak elkezdett szörnyen fájni az oldalam. Na, gondoltam, megérkezett, a szteroid szétszedte a vesémet, szépen vagyunk. Estére annyira fájt, hogy elhatároztam, ha megfulladok sem fújok este puffot (nagy volt a szám, de úgy fájt a vesém, mintha oldalba szúrtak volna).…

Gondoltam, kedden elmegyek csak úgy, mert Gy. sziklát mászik, én meg nem állok alatta, körmöt rágva, hogy mikor zuhan le. Meg amúgy is, szóval osztottam, szoroztam és kurvára senki sincs a városban. Lehet, egyedül beülök valahova, vagy mittudomén. Jelentkezni nálam lehet a portán.

Ismét szép fővárosunkban koptatom a munka padját, az imént fejeztem be egy cikket a koktélokról, amiről leginkább az jut az eszembe, hogy kettőnél többtől hányok. Piros, kék, tejszínes, tömény puncsok, na, attól kavarodik fel a gyomor, ahogy a puccos kacsók döntögetik a cuccot…