Ismét szép fővárosunkban koptatom a munka padját, az imént fejeztem be egy cikket a koktélokról, amiről leginkább az jut az eszembe, hogy kettőnél többtől hányok. Piros, kék, tejszínes, tömény puncsok, na, attól kavarodik fel a gyomor, ahogy a puccos kacsók döntögetik a cuccot az alkoholt szirupba rejtve. Kicst gondolkodtam, hogyan tudom az énélményt belecsempészni a cikkbe, de végül passzoltam. Mégsem rúgatom ki magam...
Valamivel azért fel kellett piszkálnom az ingerküszöböm, így olyan perverz dolgot csináltam, amit nem szoktam és melegében megnéztem a tegnap USA-ban leadott szuki cuccot. Bimbódzó nyelvtudásomat azonmód kamatoztattam is, így kell konzumhülyének lenni, ahelyett, hogy cnn-t néznék.
Gyerekek a nagyinál, este 10-kor pedig Hajnali harmat száll-t énekeltem a telefonba Bunderas békés elszenderülése miatt. Kocsim vizsgázik, a hűtő üres, és annyira nincs kedvem kigyalogolni a közértbe, hogy inkább valami mirelit szart eszem. Szép is a magányos élet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.