Sokat gondolkodtam már azon, hogy milye szerencse, hogy a Jóisten a kezembe adta a tollat. És az most mindegy is, hogy írok vele éppen, vagy rajzolok, de többféleképpen ki tudom fejezni magam, ami biztosan jót tesz nekem, mert A, még sosem unatkoztam, B, úgy érzem, hogy egy kicsit azért hozzáteszek valamit, vagy legalább egy picit részese vagyok a világ szebbik oldalát építő részének, még ha nem is lettem végül igazi műűűvész.
Hogy a magasztos oldalát le is romboljam sebtiben, lábjegyzetként elmesélem, hogy tegnap tesómék eljöttem felköszönteni úgy fél hat magasságában, B. hozott egy üveg mézes cseresznyét, 10-re már józanodtam, pedig biz isten, nem is akartam inni. Tényleg csupa hülyeséget csinálok, ha nincsenek velem a gyerekek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.