Napokig puffogtam, hogy nem igaz, hogy ez a Szilvási képtelen volt jó befejezést írni a könyveihez, csak piszkálgattam az olvasót, hogy minek olvassam végig, már most tudom, hogy mi lesz a vége. Mindenki elszakad mindenkitől, biztos volt valami nyomora ennek a palinak, tisztességből végigrágtam magam rajta. Az utolsó oldalon aztán fellélegeztem, senki sem diszidált és senki sem vett feleségül/ment hozzá olyanhoz, akihez nem kellett volna. Azzal a lendülettel át is úsztam a Jadviga párnájába, határozottan meglepődtem, amikor tetszett, jó lesz ez nyaralás alatt. Meg még néhány mellé:)

Ha már könyv, akkor film is, bevégeztük a Bóóórdwolkempáájert (lassú szájmozgásra figyelni), az utolsó résznél is eldurrogtatott csomó új szálat, de a befejezésnél végül sikerült maradéktalanul megszeretnem. Scorsese-t szeretem, de olyan részletesen csapta a dolgokat előre, hogy csak pislogtam, a felét alig tudtam követni. De parádés volt, mondjuk abból a korból nehéz olyat csinálni, amit nem imádok, stílusos egy kor volt.