Jolika néni perverz mód takarít. Itt volt nyolc órát és a lakás feléig jutott, néha összefutottunk és magát, vagy engem bátorított azzal, hogy nem lesz itt semmi baj, rendben lesznek a dolgok. Hát eddig tényleg nem voltak, mondjuk sosem toltam el a szekrényeket és a kanapét is csak ritkán, de amikor a karnist mesélte, hogy a Panna szobájában majd lekaparja róla a festéket, valami összetört bennem. Fertőben éltünk.
Egyébként uri dolognak tartottam a takarító nénizést, de be kellett látnom, hogy ránk fért. Viszont át kell értékelnem a dolgokat, mert tegnap este üldöztem az egész családot morzsákkal, papucsokkal, ruhadarabokkal. Eddig azt hittem, hogy a befektetett energiám jobban zavar, mint a kiadott pénz összege. Mondtam a gyerekeknek, hogy kiszámolom a morzsák és begyalogolt cipők utáni takarítás árát és kifizettetem velük, ha indokolatlanul összebarmolják a házat. Már csak rendes zsebpénzt kéne kapniuk. Panna egyébként rámnézett és azt mondta, hogy ez nem múzeum. Én meg ránéztem és eszembe jutott, amikor ugyan ezt mondtam anyámnak. Nincs új a nap alatt...
Egyébként Julika néni egy tündér, sajnos az első órában a takarítás lendületét látva eszembe jutott az Írtsd a koszt! című szám, és többször vissza kellett fognom magam, hogy két bekezdés között fel ne daloljak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.