Tegnap este elgondolkodtam, lehet, hogy már régen elvált nő vagyok, csak nem vettem észre. Vagy a ciklusommal van baj és mélyrepülésben vagyok, ki tudja. Viszont három gyerekem van, időnként négy, és egy buzi nagy házam, derékigérő fűvel, kutyaszarral és pitypanggal (labda már nem lóg ki, a gyerek még igen). A házban egymást kergetik a macskák és a porcicák, az oviban 27 szülőből közel fele nem fizetett csoportpénzt, jövő héten pedig ajándékot kell vennem az óvónőknek, anyák a levelemre meg szarnak. Panna nagyon mélabús kamasz, holnap a Panasonic díjátadóra viszek egy szekér gyereket, köztük két sajátot is, mialatt a nagyon nagy barlangtúrára kellene készülnöm. A könyvemet kétnaponta kitörölném, mert így, hogy a kutya sem olvassa, elbizonytalanodom elég gyakran, ráadásul írni sincs időm. Misi keze megint megszaladt, hívjatok csak Viktornak, úgy nézek ki megint, mint egy kisöcsi, Gy. pedig második gyerekkorát éli, sziklamászással, gitározással, sörözésekkel, miközben itthon a fejemre nőtt minden. De gondolom valami kedveset majd ír nekem, hogy legalább látszólag jobban érezzem magam. Anyám viszont jól van és azért ez elég jó hír. Haza akarok menni...