Annak ellenére, hogy januárban, vagy decemberben, nem is emlékszem pontosan, de csináltak egy sok-sok keresztes allergia vizsgálatot (aminek egy eleme lett csak pozitív, de az is negatívnak számított a doki szerint), szóval idén én is a nyarat várom, hogy kifújja ezt a sok szart a levegőben. Mondjuk nem is csodálkozom már, hogy ilyen dolgok jönnek, tavaly még asztmás sem voltam, aztán tessék. Persze semmi újat nem kell csinálnom, csak fújni rendületlenül a cuccot. Döbbenet egyébként, hogy egy spray tart életben.... 

Mindez azért is érdekes, mert ugye tavasztól késő őszig kint élek a falakon kívül, sosem foglalkozva olyan apró-cseprő dolgokkal például, hogy melyik növényünk allergén, csak azzal, hogy melyik szép. Hatalmas futókarrieremet a pollenszint emelkedése vágta ketté, mert már egy hete olyan hülyén érzem magam, hogy mi a szarért húzom a levegőt és köhögök, ha fújom a szteroidot. Aztán eszembe jutott a doki burkolt önbeteljesítő jóslata, miszerint ősszel és tavasszal szar lesz. És tényleg. Normármost, az a helyzet, hogy ha kiülök a kölykökkel a zöld közepére (vagy egyzserűen elsétálunk A-ból B-be), hamarosan köhögni kezdek és olyan, mintha egy nem túl nehéz súlyzót pakoltak volna a mellkasomra. Szerencsére ez nem az orrfolyós, szemviszketős reakció (mondjuk nem tudom mennyire szerencsés, hogy úgy érzem, hogy megfulladok), de akkor is. Egyre többször jut az eszembe az az elméletem, ami a tulajdonképpen erősen felejthető Világok harca végén döbbentett rá az igazságra. Mert a természet mégis csak erősebb, mint mi, nem lehet vele csak úgy packázni, kiírtani, szennyezni, nem nagy cucc rájönni arra, hogy mi vagyunk a Föld pusztító baktériumai, vagy vírusai, ami ellen szép csendben védekezni kezd. Aztán meg legyőz majd minket, nem is kellünk majd hozzá, allergiával, betegségekkel. Nem véletlen a sok új allergiás (az enyém a hülye mellhártyának köszönhető, de akkor is.). Szóval előbb fog a természet elpusztítani minket, mint fordítva, és hogy őszinte legyek, jogosan. Az pedig csak az én szocproblémám, hogy vajon hajalandó lenne-e velem a családom valamelyik tenger, vagy óceán mellé jönni élni, ha ez a szar tovább durvul. Mégis csak túlélő vagyok...

Egyébként a kertünk most tényleg egészen olyan, mint egy erdő, gazolni nem nagyon volt időm, a fűnyíró pedig beadta a kulcsot. Gy. lelkiismeretesen el is vitte a szervízbe, ahonnan azóta sem kaptunk felőle hírt. A fűnyíró felől mármint, nem Gy. felől. Tegnap már kezdtem aggódni, de Gy. azt mondta, hogy nem baj, ha majd hívják a szervízből, azt fogja mondani, hogy sajnos nem tud a gépért menni, mert nem tud a fű miatt kimenni. Én pedig ne aggódjak, csak akkor szóljak, ha nem találom a gyerekeket a fűben. A labda már lassan nem lóg ki...