Nagyok a gyerekek, újabb szakaszba léphettünk, ami megerősít abban, hogy örüljek annak, hogy nagyok, ne akarjam megzavarni az idillt egy újjal. A hétvégén alig láttam őket. Egy könnyed, három és fél órás iskolai gála után egyenesen átúsztunk egy szombati, mind a két fél részére előnyös baráti napba, majd vasárnap egy délutános történet keretében B-ék gyermekei vezették le P. és A. figyelmét egy teljesen eltűnős játékmaratonnal. A játékok is új dimenzióba kerültek, felfedezték a diófát, amire eddig senki sem mászott fel, valamint Bundi is fékezés nélkül felfalcol az eperfára. Néha meglátom és nem merek levegőt venni. Pannáék elkezdtek felcipelni a fára mindenféle dolgokat, úgy, mint kötéllétra, kötélhinta és versenybringa kormánya. Eddig háromszor már leparancsoltam a fáról a cuccokat, de tegnap arra mentem ki, hogy önmagát felhúzó liftet szerkesztettek. Egyre jobb.
Gy. bíztatott, hogy végülis, már az jó, ha egy közepesen olvasható ponyvát megírok. Erősen bólogattam, mert hát betűk és lapok mindenképpen lesznek benne...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.