Vasmacs

Ismét egy tartalmas balatoni hétvégén vagyunk túl, tesómat megszülinapoltuk. Gondolom a szomszédok rettegnek ezektől az összecsapásoktól, mert ilyenkor kifolyunk a házból és a teraszon éljük a társadalmi, családi életet nem halkan. Kicsit megint olyanok voltunk, mint egy magyar film, sógorom például péntek este ráállt a pályára és úgy döntött, hogy nem hagyja magát és vesszen a másnaposság, legyen még aznap vasárnap reggelig. Szerencse, hogy jámbor fajta, így csak néhány köbméter szilóval terítette be tesómék lakását, valamint meggyőződése volt két napig, hogy szerelnie kell Márián is. Két telefon hullott atomjaira, meg a kocsijuk, amit másnap tüzetesen meg kellett vizsgálni, hogy minden a helyére került-e. Mindeközben ünnepeltünk, főztünk és ettünk, tesómnak vettem egy naaagy mézes meggy páleszt, amit Andris egy laza mozdulattal levert a konyhakőre. A több liter pálinkába beleette magát a macska, majd jóízűen lenyalta magáról, ami azonban nem mentette meg attól, hogy egész hétvégén olyan szaga legyen, mint egy kocsmának. Este elmentünk megmutatni a többieknek is a már emlegetett helyi arc kocsmáját, hogy ők se maradjanak le róla, mire odaértünk nem lehetett bemenni, a Roncsfilm Szigony utcai kocsmája egy kultúr kör a Fregatthoz képest. A harmónika ismét előkerült, egy dallammal, számtalan nótával, mi csak kint bírtunk ácsorogni, így a harmónika szót is kizárták hozzánk, gondolom végre hallották magukat bent. Mondtam is Jancsinak, hogy jó ez a zene, csak lehetne-e hallkabban, de azt mondta, hogy nem lehet, mert süket...

Mielőtt azt hinnétek, hogy nagyon bunkók vagyunk, azért elmondom, hogy a gyerekekkel is törődtünk, például volt sárkányeregetés, bringázás, 18 év alatt pedig verekedés és birkózás is, szóval rendben volt minden. A Kindle-t pedig átadtuk, pont jókor, mert a múlt héten azt hittük, hogy a nagy építkezés szanálásban kidobtam.