Volt kis időm, hogy megint beszippantsanak a hülyeségek és olyan dolgokra jöttem rá, amik határozottan elgondolkodtattak. Szóval néhány éve jött ez a lazamamis, lázadó nős szabadszájú írások robbanása, amit én is meglovagoltam. Azóta eltelt majdnem fél évtized és megint új igény van valamire, amit még nem is lehet pontosan megfogalmazni, hogy mi az. Az ősanya-linkanya vonal már unalmas, nekem sem jut eszembe olvasni ilyeneket, csak ha kell. Aztán lehet, hogy ez teljesen normális, mert már nagyok a gyerekek, viszont az tény, hogy sok újdonság már nincs egy hagyományos iránnyal és hangvétellel szembemenő írásban, portálon, oldalon, blogon, mert a hagyományos a modern, panaszkodni merő, őszinte nő. Dehát mindennel így van ez, mindig jön valami új, amitől szürke lesz a régi. Szóval, fel vagyunk szabadítva, már nem kell erről írni, már csak csinálni kell, olvasni is csak saját magunkat szeretnénk, mert az baromira felháborító, hogy a szomszéd gizike is felvilágosult lazamami, amikor azok mi vagyunk. Vagyis mi vagyunk a legjobbak. Most váltás van, aki előszőr meglovagolja megint a szelet, az csinálja jól. Hjaj, valaki hozzon nekem ebédet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.