Vasmacs

Az a baj például Spiróval, hogy van egy kor, amikor már a saját belső zaklatottságunkat is nehéz elviselni. Ehhez hozzáadunk néhány kötet irodalmat, amiben a mi problémáinkhoz hasonló dolgokkal foglalkoznak és kiválóan meg is fogalmazzák, hogy valóságos legyen. A…

Ha az igazán jó fotós a lusta festő, akkor az írás művelőjének a diktafon lehetne az igazi megváltás, de sajnos nem. Mert a hangulat, ihlet, vagy a Tudja Fene mi, szóval a hangos szó szétzúzza a legtökéletesebb gondolatfolyamot is. Délelőtt pédául még le tudtam volna írni,…

Az egész úgy kezdődött, hogy Gy. ezzel a videóval fárasztotta a kiskorúakat.  Akik persze azonnal haraptak, s némi szerelés után készen állt a kötéltánc (Gy.: a szakirodalom Slackline-nak hívja). Nézve az eséseket fogadni mertem volna, hogy hetekig nem sikerül,…

És figyelitek, hogy lájkolhattok? Itt balra lent, mert fejlődőképes vagyok.

Azt hiszem az mindenképpen jó jel, ha Bunderasz nem akar hazajönni az oviból, persze lehet, hogy csak kritika. Szóval, vagy az ovi lett jobb, vagy én lettem rosszabb.

Szeptember első hete minek a kezdete? Na minek is? Mondjuk egyszerre, egy, kettőőő, hááárom!! Tüszős Mandula Gyula. Első versenyző, Gy.

Néha azt gondolom, hogy a szülők, akiket pontosan két napja kértem meg, hogy segítsenek, kommunikációs idióták.  Szóval szépen megkértem őket A, segítsenek a gyümölcsnapokban, kvázi vállalják, hogy egy évben max. kétszer kb. kétezerért hozzanak gyümölcsöt, hogy a…

Egyébként egyetértek a szily féle kezdeményezéssel, az iskolakezdést ünnepelni egyértelműen beteg dolog. Tavaly elcsuklott az igazgató hangja a meghatottságtól az évnyitón, s ha jobban belegondolok, tulajdonképpen igaza van, mert siralmas. Mondjuk ő a saját hatása alá…

Most, hogy kiürült a lakás, nagy volt a kísértés, hogy nehogy eldőljek, kipihenni az első nap sokkját. Aztán mégsem, mert ugye valamiből élni is kell, de az agyam még csak vattapamacs állapotban van. A reggel úgy indult, hogy a rohadt telefon nem csörgött, csak úgy. A dolgok…

S ezzel felhajtottam a naptáromon a falon az augusztusra a szeptembert, egy nagyot sóhajtva, majd konstatáltam, ejnye de hamar elrepült a szeptember. Hiába, összeragadnak néha a lapok a nyomdában.

András tegnap este, miközben a mélyenszántó Toy story 3-at meséltem el egy eltévelyedett könyvvásárlás után, tehát Bundi komoly arccal elmesélte, hogy tegnap este azt mondta az állatkáinak, hogy majd a fia hazajön a temetéséről és elmeséli a játékoknak, hogy milyen volt.…

Azon gondolkozom, hogy gáz-e, hogy végre tényleg egyedül játszik órák óta a két gyerek, de én sajnálom Pannát, viszont semmiképpen nem merek bemenni a nappaliba, nehogy megzavarjam az eseményt. Talán P. is élvezi a katonásosdit, elvégre mégis csak gyerek...

Az utóbbi hét fix beszélgetéspontjai:- Mit olvasol?- A bányászok...vagy:- Mi hír a világban?- A bányában...esetleg:- Min merengsz?- Tudod, a bányán... Hiába, mindenkinek megvan a maga heppje...

Hogy nehogy itthon kelljen tevékenykednünk vasárnap, nyakunkba vettük bkv-val a várost. Ittunk kávét, ettünk törököt (csak a szakálla szúrt) és vettünk könyveket. Egyébként Panna könyvfalása nemcsak bosszantó (neeem, nem az olvasás, hanem a tény, hogy már megint nincs…

Ma Gy. volt az ügyeletes gyerekvigyázó, így hármasban mentek reggel dolgozni, míg én megbeszélésre vágtattam. Hogy ideje a gyerekeknek, úgy globálisan intézményesedni, az abból is látszik, hogy Gy. munkahelyén, számos öltönybe varázsolt apuka és anyuka (rajtuk nem volt…

Andrisnak, soxeretettel: