Az egész úgy kezdődött, hogy Gy. ezzel a videóval fárasztotta a kiskorúakat. Akik persze azonnal haraptak, s némi szerelés után készen állt a kötéltánc (Gy.: a szakirodalom Slackline-nak hívja). Nézve az eséseket fogadni mertem volna, hogy hetekig nem sikerül, de egy két nap után már stabilan állnak rajta. (Bunderasz némi segítséget használ)
- Apa, áss egy mély árkot, ejtőernyővel én is leugrom - a hülyeség ragadós.
Gy. egy igazán kreatív ember, szóval kösziiiiii.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.