András tegnap este, miközben a mélyenszántó Toy story 3-at meséltem el egy eltévelyedett könyvvásárlás után, tehát Bundi komoly arccal elmesélte, hogy tegnap este azt mondta az állatkáinak, hogy majd a fia hazajön a temetéséről és elmeséli a játékoknak, hogy milyen volt. Aztakurva. Csak néztem, hogy kinek a fia, milyen temetés, aztán összeállt a kép. Van egy jövőképe, stikában meg már klasszikus dolgokon rágódik. Bár emlékeim szerint ez a saját temetés milyensége kamaszkorban jön elő, miszerint sokan legyenek, nagyon sírjanak és valahogy még lássuk is. Az pedig külön cuki, hogy ő még mindig ebben a mini ágyban fog aludni, itt, nálunk, a játékokkal, mert ő innen soha, mondom SOHA nem megy el. Csak ha K. nem akar majd itt lakni, ekkor én magamban nagyon utáltam K-t, mert biztosan fúr majd hátulról, hát lakjon, ahol akar, aztán felébredtem és eszembe jutott, hogy K. alig öt és helyes, fekete copfja van. Így megy ez, Bundi a temetésén mereng én meg a menyemen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.