Vasmacs

Az a baj például Spiróval, hogy van egy kor, amikor már a saját belső zaklatottságunkat is nehéz elviselni. Ehhez hozzáadunk néhány kötet irodalmat, amiben a mi problémáinkhoz hasonló dolgokkal foglalkoznak és kiválóan meg is fogalmazzák, hogy valóságos legyen. A világ pedig többet már nem lesz olyan, mint amilyenre a fogyasztói társadalom, vagy csak egyszerűen a mi óvatos lelkünk vágyik, mert ezeket a könyveket aztán komoran cipeljük magunkban, megbizonyosodva arról, hogy mégis csak igazunk van. Csak valaki másnak a szavaival gondolunk már apánk halálára, a barátaink elvesztésére, a gyerekeink elszakadására és a saját elmúlásunkra. Világos tehát, hogy miért nem cipelek Spirót a WC-be, egyrészt mert sznob vagyok és tudom, hogy oda a sztori való, másrészt mert tudom, hogy ezek a könyvek arra valók, hogy szavakba öntve gyűjtsék össze és vigyék tovább a mi nehéz sorsunkat. Ami nem köszönhető másnak, csak saját magunknak,háborúk, katasztrófák nélkül, mert egyszerűen belőlünk fakad.