Most, hogy kiürült a lakás, nagy volt a kísértés, hogy nehogy eldőljek, kipihenni az első nap sokkját. Aztán mégsem, mert ugye valamiből élni is kell, de az agyam még csak vattapamacs állapotban van. A reggel úgy indult, hogy a rohadt telefon nem csörgött, csak úgy. A dolgok hátterében az van, hogy tegnap előtt ismeretlen okoból vizes lett a telefonom, mert a kád mellett hagytam, s mire magamhoz vettem, a muklák levizezték. Szóval ő most szárad, a bé verzió pedig még szoktalan, s hiába állítottam be a csörgést, hangot nem adtam neki, ezért a hülye némán csörgött. 6:30-kor magától kipatttant a szemem, hogy naaaa, mi van, és mint a rugó, úgy keltem. Még jó, hogy nem később! Hihetetlen ez a biológiai ráállás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.