Ma talán egymásra találunk a fodrásszal, a baj csak az, hogy elmúlt minden ingerem, mert ugye levágtam magamnak. Nem baj, kiigazít...
Egyébként már egy hónapja karácsonyfák alatt ülök bent, mostanra olyan feszült lettem az egész dologtól, ahogy látom az ablakból hogy megpakolva hömpölyögnek kifelé az emberek. Ez a mesterséges gerejesztés, amit csak a vásárlással lehet kiiktatni, jól ki van ez találva. Mindig elmondom ilyenkor, hogy egy óra alatt megvagyok, ha nagyon szorul a hurok, de akkor is.
András különben feltette a nagy kérdést, ami annyira logikus, nem is értem, hogy a Panna miért nem kérdezett ilyet régen: "Anya! Mindannyian készülünk valamivel karácsonyra! Te miért nem csinálsz senkinek semmi?"
Ez volt az a pillanat, amikor meginogtam, hogy ledöntsem a misztikus falakat, így inkább csak nyeltem egyet, hogy a Jézuskának segítek. De önkritikát gyakoroltam, és elhatároztam, hogy valamit alkotok én is.
Lábjegyzetként, Panna és Gy. Már október végén munkálkodtak és van, amivel elkészültek. A hatás meg valahogy ellenkező, mert ettől is feszült leszek, tulajdonléppen tiszta neurotikus lettem. Ilyenek ezek az ünnepek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.