Ezek a reggelek és a minket beszippantó fekete lyukak. Ma például pizsamában mentem az oviba, amit egy kabát jótékonyan takart, de ez mind, mind az én hibám. Mert nincs türelmem megvárni, hogy Gy. elinduljon a gyerekekkel és mert néha elszakad a cérna, hogy a francnak nem lehet egy, azaz egyetlen egy reggel sem elindulni időben!!

Az, hogy nem késnek el nem mentség arra, hogy a gyerekek tűkön állva és kabátban várják az apjukat minden reggel, amíg a kisgatyára még felveszi az ingét és fogat mos. Nem lehet minden reggel a kés élén táncolni, aztán bemutatni, hogy naaa, most sem késtünk el!!

Ma reggel a gyerekek a kapuban voltak negyvenkor, mert izgultak, Gy. még egy nyitott laptop előtt állt. Meguntam, felkaptam a kabátot és bevágtam magam a kölykökkel a kocsiba. Amikor kifordultam az utcából, Gy. elém kanyarodott a másikból, megmutatva, hogy milyen hülye hisztis dög vagyok. Szerintem meg tök mindegy, hogy mennyi idő múlva indult el, ha addig, amíg otthon voltunk nem lehetett tudni. "Az egy perc múlva indulok" pedig az elmúlt évek tapasztalata szerint lehet 1 perc és három óra is.

Csak az oviban volt ciki a pizsama, a sulinál nem látták, amikor Pannát kitettem a kocsiból.