Az esti levezető szukis filmhez pontosan kettő agysejtemre van szükség. Az egyik arra, hogy megállapítsam, vámpír Billtől még mindig kiver a ragya, töketlen és legkevésbé sem tesztoszteronszagú. A másik agysejtem pedig arra, hogy észrevegyem, megint a negatív szereplők tetszenek, a sévd pasas rendben van, erősen drukkolok neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.