Tegnap úgy örültem az esőnek, mint még soha. Az építkezés ugye még mindig tart az utcánkban, s most már elmondhatjuk, hogy augusztus óta nem hajthattunk be kocsival. Ennek örömére olyan képességeink is kialakultak, amit eddig hagytunk elsorvadni: Dolgok kistáskákban való elhelyezése, dolgok nem elvitele, valamint egyszerre 6! táska málházása. Visszatérve az esőre, szóval a kocsim annyira retkes lett a portól, hogy nem lehetett látni a színét és nem lehetett jó szívvel megfogni a kilincset. Az ablakon csak úgy láttam ki, ha zsebkendővel megtöröltem. Múltkor valakihez mentem, aki megállt a kocsi mellett és csak annyit mondott: ha nem tudnám, hogy te jössz, a kocsiról biztos lennék benne...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.