Vasmacs

A mobil kérdés az erdei táborban gyakorlati problémává érett. Azzal kezdődött az egész, hogy tavaly, amikor majdnem elmentek a gyerekek, a szülőin két kérdésben kellett döntenünk, az egyik a telefon elvitele, a  másik pedig a pénz. Hogy egyiket sem visznek, három perc alatt megszavaztuk, a tanár szempontjából teljesen megértem, kevesebb gond, a szülők pedig nem vitatkoznak ilyen kérdésekben...

Egy anyuka volt csak, aki felszólalt a zsebpénz ügyben, s bár nem értek vele egyet, de legalább kiállt 30 emberrel szemben a saját véleményéért, nem sunnyogott, mint mi. De folytassuk! Pénzt nyilván nem adok a gyereknek, mert nem kell neki, ezt szülőin megbeszéltük, hogy a tanároknál ott az osztálypénz, kapnak mindent, szóval ne arról szóljon a kirándulás, hogy három napon keresztül várnak, mindig másra, amíg meg nem veszi mindenki a csokiját, rágóját, képet anyának a falra emlékbe, apának pedig a spriccelős kolbászt (saját tábori emlékek).

A telefonnal úgy voltam, hogy nem kell nagydobra vernie, nem veheti elő, csak este egy sms-re, vagy ha valamit nagyon mondani akar. Mert hogy erre van mobilja, valljuk be, minden, de tényleg minden osztálytársának. Nem azért, hogy nyomkodják, cicás képeket mutogassanak egymásnak, hanem arra, ha nincs velünk, el tudjuk érni, vagy ők minket. 

MIndegy, a szülők jelentős százaléka nem ezt gondolja, tehát néhány gyerek tényleg otthonhagyta a telefont, persze ez is OK, hiszen én meg szabotáltam a döntést. De, az élet visszaigazolást adott a dolgokról.

Szerdán mentek, s bár tényleg hiányzott a kis gesztenye feje, volt már több napot is távol, ráadásul osztálykirándulásról beszélünk, ahol bármi gebasz van, gyorsan értesülünk ról, szóval egy fikarcnyit sem izgultam. Egyébként lehet, hogy kellett volna, csak génhibás vagyok. Szóval, miután szülőin leszavaztuk a láncértesítést!!, szerdán este 9-kor kaptam egy telefont az egyik anyukától, hogy "Jól vannak, megérkeztek, be van fűtve, a láncon visszafelé értesítsem a következőt, mert az F. anyuka megszakította. Szia". Én csak néztem, hogy mi szart akarnak a duplavével az f-hez képest, kit hívjak visszafelé, honnan bányászom most elő a számot, és különben is, soha nem ment a gyerekük sehová? Dobtam hát egy eszbetűs mamának egy sms-t, mert lássuk be, köcsög vagyok, de ez nyomasztott (Gy. arra buzdított, hogy hagyjam az egészet, a névsor utolsói vagyunk amúgy is.). Fél 10 kor kaptam egy sms-t: Jól vannak, megérkeztek, be van fűtve, láncon következőnek továbbítani. Ekkor altattam, már amúgy is későn, szóval halogattam a dolgokat. 3/4 10-kor jött egy telefon, minek következtében megállt bennem az ütő, hogy miaszar van. Anyuka pechére Gy. vette föl, a férfihangtól megzavarodva megkérdezte, hogy Panna? Ezt sajnos hallottuk B-vel és kitört belőlünk a röhögés, mert Gy. teljesen megrökönyödve válaszolt, hogy NEM, mi pedig visongva dőltünk, szegény mami már biztos benne, hogy hülyék vagyunk.De meghallgatta az üzenetet, miszerint megérkeztek, jól vannak és be van fűtve. Riadóláncot ignoráltuk, hiszen utolsók vagyunk. 10 órakor végül kaptam egy mailt, a riadólánc listájával és az üzenettel, miszerint megérkeztek, jól vannak és befűtöttek...

Javaslom, hogy jövőre mindenki csomagolja be a kölyköknek azt a rohadt telefont, ha már vettek nekik egyet!! Cirkusz...