Voltunk a Planetáriumban, amit pont úgy vártam, mint a gyerekek, hiszen közel harminc éve nem voltam ott. Az elején nagyon bíztató volt minden, hatalmas gép középen, iszonyat kényelmesnek tűnő fotelekkel, aztán megjelent Halász Judit, mint napocska. Ekkor beugrott, hogy az utolsó látogatásomkor ugyan ezt a műsort láttam, ami nagyon jó volt, de az idő ugye azért haladt és a látványt kábé két évtizede nem tuningolták. Jó, ez az én túlingerelt, digitális agyam csak, meg különben is, nagyon érdekes volt, csak a nyakunk rohadt le a harmadik percben. Egyébként az jutott az eszembe, hogy ha rászabadítanának néhány műegyetemistát erre az intézményre és néhány milliót fejlesztésre (például enyhén dönthető, kevésbé párttitkáros bőr fotelekre), csodát lehetne csinálni belőle. Majdnem beültünk a következő előadásra, ami az UFÓkról szólt, de úgy döntöttünk, hogy sok volt már a jóból, majd legközelebb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.