Bernard Shaw úgy gondolja, hogy a nők "rabszolgatartása" természetellenes. Gondoljunk csak arra, hogy vannak olyan férfiak, akik kedvelik az állatokat, de nem töltik minden idejüket azzal, hogy az állatot gondozzák 24 órában. No már most, Shaw az anyai ösztönökre fittyethányva, úgy véli, hogy amikor a nőt magárahagyjuk a gyermekek gondozásával, háztartással, egyszóval a férfi élete falainkat minden irányból való megtartásával (és génjeinek továbbörökítésének biztosításával), akkor nem csinál mást a férfitársadalom, mint hogy megbilincseli a nőt. Aki, egyébként szereti a gyerekeket, szereti a rendet és a finom ételeket is, de a túl sok belőle egyenesen kínzás is a számára, s kijelenti, háztartásbelinek lenni éppen annyira nem természetes minden nőnek, mint ahogy a katonai pálya sem természetes minden férfinak.
Shaw persze nem ilyen durván fogalmazza meg ezeket, de a patriarchális hozzáállás a nőkhöz még mindig, a nagy földanya vonalat erősíti bennünk.
Zárásként pedig még egy gondolat tőle:
"..a szerelem gyakorlatilag még mindig puszta élvezeti cikk a társadalomban."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.