Tegnap délben még csak röhögtünk azon, amikor Andris, minden figyelmeztetés és szenvedés nélül, egy rókával díszítette a reggeliző teraszt (nem a terasz reggelizett, hanem mi). Aztán folytatta a zsömléjét, mintha mi sem történt volna. Én éjjel már egyáltalán nem röhögtem, egytől ötig zsinórban pörögtem a wc fölött, aztán úgy döntöttem, hogy elslattyogok a szomszéd utcában lévő ügyeletre. Megkaptam az injekciót, aztán vártam a csodát, de mivel vírus, háromig szenvedtem, az est-t pedig lázzal koronáztam.Ha most azt kérdeznék, "Viki,szülsz egyet, vagy újra kezded a tegnapot?", simán az elsőt választom, pedig nem volt egyik gyerekkel sem piskóta. S mivel a vállalkozói élet gyönyöre, hogy a cikket, ha várják, hát várják, csatlakoztam az egységhez. Max. kitisztítom majd a klaviatúrát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.