Vannak kapcsolatok, amiket nem értek, éles fantáziával megáldva sem. Vagy, mondjuk inkább azt, hogy fingom sincs, hogy mi indítja meg a nyálelválasztást a másikra, mondom ezt én, akinek bármilyen randa pasas is képes megtetszeni. (Volt például a régi melóhelyemen, még megboldogult lánykoromban, egy postás. Szóval mindenki szerint iszonyat volt a srác, nekem meg bejött, röhögtek is rajtam évekig (na jó, egyesek még mindig). Különben is, nekem általában azok a pasasok tetszenek, akikben van valami ordas, igaz, férjhez egy kifejezetten jóvágású példányhoz mentem, biztos mert nem mertem reckírozni. (anyám szerint véletlenül, bizonyára nem figyeltem).
Ebből is látszik, hogy ugye a kémia, mire képes, de vannak, akiknél még arra sem tudom fogni. Különösen az a felállás furcsa, ahol a nő mondjuk kifejezetten szép, vicces, érdekes, okos, a férfi pedig az a nemtelen fajta, vagyis látszik rajta, hogy nem nő, meg az is, hogy férfi, de tulajdonképpen teljesen mindegy. És mondjuk nem gazdag, nincs pince mély hangja, amivel ellensúlyoz, nem humoros, csak van, mint egy növény.
És ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon képes lennék-e tesztoszteron inger nélkül élni. A választ nem mondom el, a fantáziátokra bízom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.