Nagyanyám első kérdése, ha hazatelefonált a szomszédainak, mindig ez volt: Ki halt meg?
Anyám ennél felvilágosultabb, bár lehet, hogy csak eszébe jut az a két évtized, amit cikizéssel töltöttünk, miszerint: pavlovi reflexként: "Szia Nyénnnyike. Nem, nem halt meg senki (túloldalon némi sajnálkozás, de büszkeség is, hogy ő még kitart..), stb.,stb., majd legvégül, "és ti hogy vagytok?".
Szóval anyám, a Ki halt meg című népi játékot urbánusan műveli: "Házacskámmal mi van?" A mi reakciónk, akik ugye végig halljuk a beszélgetését a szomszédokkal, kábé simán hasonló, hogy "basszus, mi lenne vele, odébb ment és ivott egy fröccsött a Ficeknél!". Mert mégis, mi történne egy hetvenes években épült, jó állapotban lévő házzal, nekem a legnagyobb armageddonban sem jut eszembe, hogy Gusztit felhívjam, vajs mi van a majdnem vályog, mekk elekes házunkkal. Mondjuk, mióta beletoltunk sok milliót, simán lehet, hogy online leszek Gusztival.
Mindegy is, a lényeg csak annyi, hogy tegnap este én mondtam anyámnak, ugyan, hívd már fel a szomszédot, mi van a házacskáddal...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.