Vasmacs

Jelentem, három hónap hormongyógykezelés után, másfél kilóval és némi tésztásodással a hátammögött (vagyis inkább a hasamon és a seggemen), szóval újra gyógyszermentes vagyok. Mondjuk kérdéses, hogy magától mit nyújt majd a szervezetem, de már tudom, hogy akármit, nem fogom szarokkal tömni magam. Visszatérek a jó kis szénhidrát diétához, mert már nem kell állandóan zabálnom és ha nem zuhog, elmegyek futni. Asszem. Vagy valami olyasmi, sípolva fújtatni...

Egyébként Andrisnál is új alapokra helyeztük a táplálkozást, este pölö a kikészített zöldségekből mindenképpen ennie kellett. Nekem tele lett a bilim elég hamar, Gy. beleimádkozott végül egy árva paradicsomszeletet, amit hol kiköpött, hol visszavett, de aztán lecsúszott. Nem tudom, hogy ezzel mit érünk el, az tény viszont, hogy Andris más anyagból van, mint Panna. Egyrészt masszív édességfüggő, másrészt tészta függő, harmadrészt csak kenyeret enne, csokival. Jó, az almát is szereti, de ez most nem vígasztal. Szóval valamit tenni kell, mert különben Bundi elgurul, ha kisüt a nap, az úszás mellé felkeressük a szomszéd focipályát is. Bár nincs benne nagy lendület, viszont egyéb ötletem nincs, hogy mit mozogjon, futni nyilván nem zavarom el, ennyi idősen legalább is, az úszás testalkatilag heti kétszer szerintem lótúró. De lehet, hogy csak megzavarom a kertben, aztán meneküljön, úgy is el van kanászodva. Mostanában úgy érkezünk meg kocsival, hogy két utcával messzebb ki kell tenni. Búcsúzkodás, ("puszillak, ölellek, szeretlek, mint egy hibbant:))) ), aztán ő ballag a járdán, komoly képpel, én araszolok a kocsival. Mint az idióták.