Új felfedezést tettem, filozófiai magaslatokig jutottam. Sándor napján bedőlt az internet itthon, azt mondta sanyi, aztán minden oldalt egy óráig töltött, én pedig csak pislogtam, mint a ponty az Auchanban. Azt, hogy köznapi értelemben nincs hivatalosm munkahelyem, munkaidőm, eddig is tudtam, de a valóságra most döbbentem rá. Egyrészt van a klaviatúra és a monitor, valamint egy cső, ami tulajdonképpen az egész munkahelyemet jelenti. Persze ehhez még hozzátartozik az asztalom előtti fal, ahol egy csomó kép van, valamint a nagy ablak, amin kimeredek órákat, miközben kergetem a gondolataim. Egyébiránt bitek között túrkálok, bitekben üzenek és egész nap láthatatlan hálókon suhanok, iszonyat sebességgel, megy az üzenet, jön az üzenet, infó innen, infó oda, adat, adat, rögzített gondolat.
Nem tudom, hogy meg fogom-e szokni valaha, hogy nem kell egyhelyben dekkolnom ahhoz, hogy termeljek, produktumot hozzak létre, nem kell az órához igazodnom, egyszóval szabad vagyok, mint a madár.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.