Volt a Freinek évekkel ezelőtt egy műsora, ami minden héten eszembe jut (csodálatos csúsztatásai voltak), amikor a nappali északi sarkában tologatom a porszívót. Van ott egy nagy szakadás, azaz egy lyuk a szőnyegen, s azon igyekezetemben, hogy ne szakítsam még jobban szét, hallom a svéd, vagy spanyol, vagy isten tudja melyik trónörökös, hercegnő hangját. "Mi azért is élünk jól és értjük meg egymást a férjemmel, mert nekünk egyforma dolgok fontosak. Minket például nem zavar a szőnyegen a lyuk, nem számít, hogy most éppen milyen." Tehát a végkövetkeztetésem: Mi tulajdonképpen teljesen olyanok vagyunk, mint egy királyi pár. Gy. szerint csak a kastélyok kulcsait hagytuk el.
(Az előbb például kaptam egy pohár vizet, amit megkóstolva majdnem kiköptem:"Ez csapvííííz?" felkiáltással. Hiába, a kék vér:) )
Egyébként a leggyönyörűbb Frei pillanatok egyike:
" Jó estét kívánok, üdvözlöm Önöket Londonból. Mögöttem, amint látják, sötét van, méghozzá azért, mert este kilenc óra van éppen."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.