Ma valahogy el kell jutnom teljes menetfelszereléssel Galyatetőre. Ha belegondolunk, hogy tegnap, az Ikeában kétszer is ellenkező irányba mentem, mint kellett volna (a csík sokat segít a padlón egyébként), elég bátor vállalkozás lesz. Mindegy, tesóm kölcsönadta "köszönjük, Irén-t", szóval ha hallgatok rá, talán nem tévedhetek nagyot. Kocsiba takaró, hidegélelem, hányótál. És reméljük, nem sötétedik ránk a hegyi úton, és reméljük, nem jut eszembe semmi hülye erdős-kocsis horrorfilm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.